Milyen ma hazánkban a szociális biztonság?

Alaptörvényünk ezt írja:

XVIII. cikk

(1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális
biztonságot nyújtson.
Anyaság, betegség, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján
kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár
törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a
szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók
esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg .
(3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét
a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára
hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja .
(4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi
szolidaritáson alapuló egysége s állami nyugdíjrendszer fenntartásával
és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé
tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők
fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja .

XIX. cikk

(1) Mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország
munkavédelemmel, egészségügy i intézményekkel, orvosi ellátással, a sportolás és a
rendszeres testedzés támogatásával, valamint az épített és természeti környezet védelmének biztosításával segíti el ő.

Fontos kérdés, hogy miből finanszírozzák ezen ellátásokat, miből
tevődik össze az állam bevétele, mitől függ a nagysága.

Az állam bevétele elsősorban az adórendszerből származik. Ezek
családoktól, vállalkozásoktól és külföldről is érkezhetnek.
Adók, járulékok, illetékek, bírságok, vámok stb.

Tehát az állam ezekből gazdálkodik és fejleszt. Többek között ebből
költ az egészségügyre, oktatásra, segélyeket ad, stb.
Az látható, hogy a bevétel az állampolgároktól származik és az állam
gazdálkodik vele az általa működtetett szociális ellátórendszerben is.
Az egészségbiztosítás keretében a társadalom tagjai betegség esetén
közösségi pénzügyi alapból fizetett egészségügyi ellátást kapnak.

Egyértelmű, hogy a népességi adatok, a társadalom elöregedése, a
krónikus betegségek előretörése, ami az egészségügyi ellátás iránti kereslet növekedését eredményezi.

Olvashatsz erről bővebben: infojegyzet 2017_37_ egeszsegbiztositas_diohejban.

Viszont ha a társadalom öregszik és sok honfitársunk külföldön él,
dolgozik és oda fizet járulékot, akkor kérdés hogyan és milyen színvonalon tartható fent az ellátás.
Persze vannak más összetevők is, de már ez a kettő is elég, hogy elgondolkoztasson.

„A demográfiai krízist tovább súlyosbítja, hogy a magyar társadalom
halálozási mutatói nemzetközi összehasonlításban még kritikusabb
helyzetet jeleznek, mint a termékenységi indexek. A CIA friss halandósági tabelláján
Szomália és Gabon mögött a 16. helyen végzett Magyarország.
A gyászesetek száma itthon több mint 40 ezerrel múlta felül múlt évben
az élve születésekét. A demográfiai áttörés elképzelhetetlen
a halálozási adatok jelentős csökkenése, vagyis az egészségügyi
ellátás hatékonyságának radikális növelése nélkül.”
/ forrás: hvg.hu/

„Az egészségügyi rendszernek három fontos célja van: az ellátás
hozzáférhetőségének és minőségének maximalizálása, s költségeinek
minimalizálása.
E „szentháromság” egyensúlyának megteremtése azonban hiú ábránd,
politikai döntéstől függ, hogy melyikből, mennyit engedünk.
Fontos kérdés továbbá az is, hogy mennyit érdemes az egészségügyre
költeni. Kovács József szerint az ösztönös válasz erre az, hogy minél
többet, hiszen a ráfordítás által egészséget „termelünk”, közgazdasági
szempontból viszont leghatékonyabban nem az egészségügy hozza létre az
egészséget,
hanem például az oktatás, a környezetvédelem, a tömegsport, vagy akár
a jó külpolitika. Mivel Magyarországon a GDP 4-5 százalékát fordítjuk
az egészségügyre nehéz elhinni a bioetikusnak, hogy az ágazatra költendő pénz
mennyiségének nem feltétlenül a csillagos ég a határa.
A szakemberek szerint a GDP 10 százalékáig érdemes elmenni. ”
/ forrás: medicalonline.hu/

A másik sarkalatos kérdés a nyugdíj, ami szintén a szociális
biztonsághoz tartozik.

A nyugdíj alapvetően az aktív életszakaszban járulékfizetéssel
megszerzett jog az időskori jövedelemre.

Az állami nyugdíjrendszer felosztó-kirovó elven működik. Az éppen
aktív dolgozók adó jellegű járulékaiból finanszírozzák az éppen
nyugdíjas korú lakosság nyugdíját.
Az ehhez szükséges forrásokat két helyről biztosítja a
Társadalombiztosítási rendszer:
1. A munkáltató által, a munkavállaló bruttó bére után 24% fizetett
szociális hozzájárulási adó, illetve
2. A munkavállaló bruttó jövedelméből fizetett 10%-os egyéni nyugdíjjárulék.

2013-tól a járulékfizetésnek nincs felső határa, azaz minden bruttó
jövedelemből levonásra kerül, így minden jövedelem figyelembevételre
kerül a majdani nyugdíj összegének megállapítása során.

Nagyon fontos tényező, hogy mennyi az aktív lakosság és az éppen
nyugdíjasok aránya.

„Magyarországon – a népesség fogyása, a minimálbérre bejelentettek
magas száma, illetve az alacsony születésszám miatt –
a 2030-ban levont járulékok már csak kilenchavi nyugdíj kifizetésére
lesznek elegendőek. Jelenleg mintegy egymillióan dolgoznak –
legalábbis papíron -minimálbérért, s ők 30-50 ezer forintos havi nyugdíjra számíthatnak. A
szakértők szerint a magyar nyugdíjrendszer jelenlegi formájában azért
is fog összeomlani, mert míg tavaly a népesség 18 százaléka volt nyugdíjas, ez az arány
2040-re 26, 2060-ra pedig 33 százalékra ugrik.”
/ forrás: napi.hu /

„Szerdán tette közzé honlapján az MNB tízéves jövőképét a biztosítási
piacról. Ennek a legfontosabb üzenete az, hogy egy egymillió új
öngondoskodóra van szükség.
A szöveg a biztosítási szektor élénk versenyével indokolja a célt, de
kiolvasható a sorok között, hogy a nyugdíjcélú takarékoskodásra
akarják terelni az embereket.”
/ forrás: napi.hu /

„Egymillió ember eshet ki 2030-ig a járulékfizetői körből, ami igen
érzékenyen érinti a magyar nyugdíjrendszert.
Tetézi a dolgot, hogy a Ratkó-korszakban – 1952-56 között –
születettek most fognak nyugdíjba menni, ez szintén közel egymillió
embert tesz ki.
Farkas András nyugdíjszakértő szerint, bár a nyugdíj nem szűnik meg,
mégis az öngondoskodás az egyetlen út, hogy a fiatalok kiegészíthessék
a jövőbeli, várhatóan a mostaninál is alacsonyabb összeget.”
/ forrás: atv.hu/2017 /

Ezek a tények.

Mi lehet és van e megoldás arra, hogy a szociális, társadalmi
biztonság hosszú távon fenntartható legyen?
Mit gondolsz?