Mahatma Gandhi ( 1869- 1948 )
Indiában nemzete atyjaként tisztelik.
Teréz anya mellett az egyetlen olyan ember, akit a világ „nagy
szellem”-nek, „mahát-má”-nak nevezett.
Eredeti nevén Mohangasz Karancsand Gandhi, a mai Gudzsarát államban,
jómódú család sarjaként született.
A hinduizmus dzsaina-felekezetéhez tartozott, amely vallás egyesíti
magában az ősi hindu világnézetet a buddhizmus vallásbölcseleti
eredményeivel.
Mindkettőnek alaptétele, minden élet kímélése, a mindennel szemben
való ártalmatlanság és a szeretet, amely nemcsak az emberekre, hanem
az élők egész világára kiterjed.
A dzsainista háttér erősen meghatározta Gandhi későbbi tanait. Ez
alapján tette meg tanai alapjául az erőszakmentességet.
A dzsainizmus lényege minden élet végtelen tisztelete.
„Tanulmányait a helyi angol iskolában kezdte. Később, 1888. és 1891.
között Londonban jogi tanulmányokat végzett.
Sikeres vizsgái után hazatért Indiába, ahol ügyvédi vizsgát tett.
Ekkor fedezte fel életfeladatát, aminek megvalósításán azonnal
dolgozni is kezdett: abbahagyta az ügyvédi gyakorlatot, mert arra a
meggyőződésre jutott,
hogy „a törvénykezés oly módszer, amely erőszak alkalmazásával akar
igazságot tenni”. Az erőszakról pedig ugyanazt vallotta, mint Jézus –
elvakult, célra nem vezető ténykedés.
„Aki karddal öl, kard által vész el” – erőszak erőszakot szül, az
akció és reakció természeti törvényénél fogva, nem alkalmas tehát
arra, hogy nagy és nemes célokat végső diadalra juttathasson.
Ez az eszme, az erőszaknélküliség, melyet Gandhi mint az ind faj
természetének megfelelő elvet ismert meg,
s a „hinduság gyökeré”-nek nevezett, vált az elnyomottak nagy
védelmezőjének alapvető hitvallásává.
”
/ forrás: napfenyes.hu/
Lehet nem közismert, hogy Gandhi nem csak politikusként állt helyt,
hanem India egészségprogramjáért is küzdött.
A gyógyszerközpontú orvostudománnyal szemben ősi indiai, ajurvédikus
hagyományokon alapuló, XX. században továbbfejlesztett
természetgyógyászatot képviselt és hirdetett,
miután elméleti tudományok és számos kísérlet, tapasztalat során
meggyőződött a természetes életmód értékéről és hatásosságáról.
Természetgyógyászati cikksorozatot is írt, amely 1921-ben könyv
formájában is megjelent angolul, Egészségre Vezérlő Kalauz címmel.
Gandhi célja az egységes, független India megteremtése volt.
Ennek megvalósítása érdekében az indiai kisebbség élére állt, s
megalapította első politikai szervezetüket, a Natal Indiai
Kongresszusát.
Meggyőződése szerint a hinduk és muzulmánok közeledését, a két vallás
szolidáris egymás mellett élését,
a szeretet és az odaadás újfajta elvének – az erőszakmentességnek – a
követésével kell megvalósítani.
Tanítása szerint a szeretet és az erőszak-mentesség mindent legyőz!
Egyik mondása:
„Aki legyőzi érzékeinek kísértéseit, arra is képes, hogy úrrá legyen
az erőszakon, gyűlöleten, hazugságon és haragon.
A rosszal való együttműködés megtagadása ugyanis éppoly föltétlen
kötelesség, mint a jóval való együttműködés!”
Gandhi új politikai nézetet vallott.
Kifejlesztette és gyakorolta a szatjágrama alapelvét, ami a
zsarnoksággal való szembeszegülés olyan módja, amelynek során a
tömegek erőszakmentes polgári engedetlenséget gyakorolnak.
Kimagasló eredményességgel alkalmazta, hogy felszabadítsa Indiát az
idegen uralom alól.
Népének azt tanította, hogy a szabadság kivívásának módja az, hogy
legyőzünk magunkban minden visszatetsző tulajdonságot és önzést.
Életében igen fontos szerepet töltött be a vallás, nem tett semmiféle
különbséget vallás és politika között.
Ő úgy vélekedett, hogy képtelen lenne vallási életet élni, ha nem
venne részt tevékenyen a politikában,
azt a gondolatot vitte tovább, hogy India lakosságát a társadalmi
kérdések iránt fogékonnyá és politikailag tevékennyé kell tenni.
„Gandhi – mint keleti tanító – ötvözte életében a védikus és a
krisztusi impulzust. Meggyőződése volt, hogy nemcsak a Védákban vagy a
Koránban, hanem a Bibliában is megtalálható a teljes igazság. Nyíltan vallotta
például, hogy az Evangélium mutatta meg számára a követendő utat.
Egyben bebizonyította azt is, hogy nem elég a kereszténységre mint
intézményre hivatkozni: a szellem a fontos! Kunyhójában is Krisztus
képét őrizte, a következő felirattal:
„Ő a békénk!” Annak pedig, aki egy napon megkérdezte tőle, miért
tanítja ezt, hiszen nem keresztény, így válaszolt: „Keresztény, hindu,
muzulmán és zsidó vagyok!
Meggyőződésem, hogyha Krisztus visszatérne, megáldaná sokak életét,
akik még a nevét sem hallották, de életükkel példát nyújtanak arra,
hogyan kell az erényességet gyakorlatba ültetni.
Tanításaiban gyakran felcsengtek Jézus szavai: „Szeressétek
ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, azokra, akik átkoznak
benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok üldözőitekért!””
/forrás: napfényes.hu /
Gandhi országos mozgalmakat indított azért, hogy csökkentse a
szegénységet, kiterjessze a nők jogait, vallási és etnikai harmóniát
teremtsen, és kiküszöbölje az igazságtalanságokat.
Tetteiért többször bebörtönözték, volt, hogy évekre, de 1947-ben
elérte célját, India elnyerte függetlenségét a brit uralom alól.
A világ polgárjogi vezetői Martin Luther Kingtől Mandeláig , Gandhit
tekintették példaképüknek.
” Bármikor amikor csüggedés lesz rajtam úrrá, csak arra gondolok, hogy
a történelemben az igazság és a szeretet mindig győzedelmeskedett.
Voltak ugyan zsarnokok és gyilkosok, és volt idő, amikor
legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Gondolj csak bele
– mindig.”
/Mahatma Gandhi/