Ha a gyerekek nem tudják kiteljesíteni a bennük lévő tehetséget és készségeket, annak nemcsak ők, hanem mindannyian érezni fogjuk a hatását.
A gyermekek jólléte ezért közvetlenül tükrözi egy társadalom jóllétét is. A gyermekekbe való befektetés alapvetően fontos a szegénység és a generációk közötti egyenlőtlenség felszámolásához, egy jól működő gazdasághoz, és egy egészséges társadalomhoz. A jelen és jövő gyermekei és a fiataljai azok, akik a közös jövőnket alakítják.

Az UNICEF-nél hiszünk abban, hogy a felelősségvállalás és a tudatos jövőépítés a jogok ismeretéből fakad. Ha a gyerekek megismerik jogaikat, saját jogaikon keresztül tapasztalják meg az őket körülvevő világ működését.

“Tudjuk, hogy mások jogainak tiszteletben tartása a minket megillető jogok megismerésével kezdődik. Így tanulják meg a gyerekek, hogy a saját jogaik odáig tartanak,
ahol a másik jogai kezdődnek.”
/forrás: UNICEF Magyarország / UNICEF az ENSZ gyermekalapja.

Korábbi írásunkban volt már szó a gyerekek jogairól, de a téma olyan, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni!

A gyermekjogok rövid története; érdekesség, hogy előbb létezett, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata…

1924

A gyermekek bántalmazástól és kizsákmányolástól való védelmére irányuló erőfeszítések már a XIX. században kezdődtek.
Ebben az időben a gyermekeket általában szüleik tulajdonának
tekintették egészen a nagykorúságuk eléréséig. Az I. világháborút követően, látva a Balkán országaiban és Oroszországban a menekült gyerekek katasztrofális helyzetét, a brit Eglantyne Jebb (a máig működő nemzetközi gyermekjogi szervezet, a Save the Children alapítója) külön szabálygyűjteményt dolgozott ki.
Ez volt a Gyermekek Chartája, melyet a Népszövetség 1924-ben fogadott el, és a Genfi Nyilatkozat Néven vált ismertté.
A Népszövetség 1946-os feloszlásával elvesztette jogi alapját.

1948

Az ENSZ Közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely mérföldkő az emberi jogok elismerése vonatkozásában, azonban csupán néhány, kifejezetten a gyermekek javát – különösen a védelmüket –
szolgáló rendelkezést tartalmaz.

1959

Az ENSZ többéves előkészítést követően 1959. november 20-án újabb nyilatkozatot fogadott el a gyermekek jogairól.
Azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. (…)

Az 1959-es nyilatkozaton túl még számos emberi jogi és humanitárius jogi szerződésbe beépítették a gyermekeket érintő különleges rendelkezéseket, azonban hamar világossá vált, hogy a gyermekek jogaival kapcsolatban szükség lenne egy átfogó, a nemzetközi jog értelmében mindenkire nézve
kötelező érvényű nyilatkozatra.
Ezt az álláspontot erősítették a magas csecsemőhalandóságról, a nem megfelelő egészségügyi ellátásról, az alapfokú oktatás korlátozott lehetőségeiről szóló jelentések is. Aggasztó beszámolók érkeztek bántalmazott, és szexuális célra vagy veszélyes munkavégzésre használt gyermekekről, börtönben vagy egyéb nehéz körülmények között élő gyermekekről,
valamint fegyveres konfliktusok miatt menekültté vagy áldozattá vált gyermekekről.

1979

A Gyermekjogi egyezmény tervezetének kidolgozása 1979-ben, a Gyermekek Nemzetközi Évében kezdődött meg, melynek első tervezetét 1979-ben nyújtotta be a lengyel kormány az ENSZ Közgyűlésének, a Nemzetközi Év részeként. (…)

A lengyel kormány által benyújtott tervezet jelentősen módosult, és a hosszú tárgyalási folyamat során kibővült. Mielőtt a tervezetet benyújtották a Közgyűlés elé, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága, valamint a Gazdasági és Szociális
Tanács alaposan megvizsgálta a szöveget annak érdekében, hogy egy olyan egyezmény szülessen, amely a sokféle nemzeti kulturális, politikai és gazdasági helyzetnek megfeleljen anélkül, hogy annak védelmi szintje csökkenne.
Ez a folyamat, melynek eredménye egy széles körben támogatott történelmi fontosságú Egyezmény megszületése, 10 év gondos munkájába telt.

1990-es évek

Kevesebb mint egy éven belül, 1990 szeptemberére 20 állam ratifikálta az egyezményt (köztük Magyarország is), mely ezáltal hatályba lépett.
Ugyanabban a hónapban az UNICEF és hat tagállam (Kanada, Egyiptom, Mali, Mexikó, Pakisztán és Svédország) kezdeményezésére New Yorkban megrendezésre került
a „Nemzetközi Csúcstalálkozó a Gyermekekért”. A csúcstalálkozó valamennyi államot az egyezmény elfogadására bátorított. 1990 végére 57 ország vált részes állammá.
1993-ban, a Bécsben megrendezett Emberi Jogokról Szóló
Világkonferencián kijelentették, hogy a cél a nyilatkozat egyetemes elfogadtatása 1995-re.

2014

2014 áprilisáig, a világ három országát leszámítva, valamennyi, 194 ország vált az egyezmény részesévé.
Bővebben olvashatsz az UNICEF Magyarország oldalán.

Hangsúlyos, hogy a gyerek a jövő nemzedéke, senki szempontjából nem mellékes, hogy mit kap a családban és társadalomban, miként tekintünk rá.
A család a legkisebb, ám nagyon fontos eleme a társadalomnak. Tehát otthon kezdődik a gyerek nevelése.
Fontos, hogy a szülő fedezni tudja gyermeke egészséges fejlődéséhez szükséges dolgokat.
Élelem, ruházat, oktatás. Nagyon fontos elem, viszont ennyiben nem merül ki a gyermek nevelése.
Mit is jelent a nevelés?

Fejlődés elősegítése. Egy személy, élőlény testi növekedésének
gondozása, lelki, szellemi, jellembeli fejlődésnek irányítása.

Irányító ráhatás; egy gyermek, fiatalember testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének elvszerű, tudatos és módszeres segítése, vezetése; elsősorban az ilyen célú erkölcsi ráhatás.
/wikiszotar.hu /

A gyermek gondozása, szellemi fejlődésének elősegítése a nevelés. Felismerni tehetségeit és segíteni, hogy kibontakoztathassa azokat. A gyerekek is emberek. Emberi bánásmódban kell részesülniük amibe a testi fenyítés, megalázás, leértékelés nem fér bele.

Miért mondom mindezt?

A gyermekbántalmazás 80%-át családon belül követik el, 41%-ban az apa, 38%-ban az anya a bántalmazó.

Sajnos a lakosság több mint fele, úgy gondolja, hogy a bántalmazás lehet nevelés célzatú.

Bár már a gyermekek bántalmazását hazánkban is törvény (1997. évi XXXI. Törvény, a Gyermekvédelmi Törvény) tiltja.

“A gyermekbántalmazás túlnyomó több­sége a családon belüli erőszak kategóriájába tartozik, a hazai gyermekvédelmi jelzőrendszer 2011-ben 7300 gyermek családon belüli bántalmazásáról szerzett tudomást.

A fizikai bántalmazás során a gyermek testi sérülést, károsodást, fájdalmat szen­ved el.

A legváltozatosabb formákban fordul elő, a legtöbb esetben nem
megfelelő „nevelési” módszerről van szó. A súlyo­sabb bántalmazási formák között fellelhető a verés, rugdosás, égetés, leforrázás, ledobás, fojtogatás, mérgezés, hogy csak néhányat említsek a változatos eszközökből.”

Érzelmi bántalmazás

Nehezen utolérhető bántalmazási formá­nak számító érzelmi bántalmazás súlyos károkat okozhat a gyermek személyiség­fejlődésében.

Az érzelmi bántalmazás tárgykörébe tar­tozik a megszégyenítés, állandó kritizálás, a gyermek semmibevétele, az értéktelenség sugalmazása vagy büntetéssel való fenye­getés, félelemben tartás. Ezekre sokszor nem derül fény, mivel a családban a
nevelés eszközeként szerepel, a gyermek, miután ebben a légkörben nő fel, sokáig nincs tisztában azzal, hogy ez másképp is lehetne. Ide tartozik még a kapcsolatoktól való megfosztás vagy bezárás mint büntetés.”
/ forrás: medicalonline.hu/

Nem tudom, csak gondolom, hogy figyeltél meg olyan helyzetet amikor a szülő bántalmazta gyermekét, akár tettleg akár szóban. Szó nélkül hagytad vagy tettél valamit?

Ne feledd kötelességeink is vannak egymás iránt és ez is egy olyan dolog, amikor igenis jogod és kötelességed tenni valamit,
akár egy jóindulatú figyelmeztetést a szülő vagy bántalmazó felé.

Tudd jogaidat, mert ezek mások jogai is.
És tudd, hogy betartattathatod azokat.

” Egy jóérzésű, kiegyensúlyozott felnőtt,
akinek a szívében szeretet és türelem van, valószínűleg
a legjobb terápia a gyerek számára.”

/ L.Ron hubbard, Az élet egy új nézőpontból c.könyvből /

Következő részben kitekintünk a társadalmi szintű nevelésre.