A gyerekek nem kiabálnak, nekünk kell megtanulni meghallani őket – egy nap, amikor kimondásra kerültek olyan igazságok, amelyeket már nem lehet többé a szőnyeg alá söpörni. A megelőzés ereje, a gyerekekben lévő empátia és felelősségtudat fejleszthető és ez a társadalom jövőjét határozza meg.
A közelgő emberi jogok világnapja alkalmából szervezett szakmai konferenciát a Fiatalok az Emberi Jogokért Magyarország „Lásd meg, amit más nem lát” címmel 2025. november 29-én. A nyitó percekben már érezni lehetett: ez a nap nem a megszokott panelbeszédek ritmusát fogja követni. A konferencia hangulata olyan volt, mintha egy közös, mély lélegzetvételre gyűltek volna össze pedagógusok, gyermekvédelmi szakemberek és tenni akaró emberek.
Gyermekvédelmi Konferencia az emberi jogok világnapja alkalmából
Bódi Gábor, a program házigazdája nyitotta meg a napot, aki felidézte: a konferencia célja nem elméleti síkon beszélni a gyermekek biztonságáról, hanem kézzelfogható, valós eszközöket adni az emberi jogok felismeréséhez és érvényesítéséhez, különösen a családon belüli erőszak területén.
A szervezők hangsúlyozták: a program évek óta azon dolgozik, hogy az emberi jogok ne csupán könyvlapokon létezzenek, hanem a mindennapi együttélés alapértékeivé váljanak. A helyszínt idén is a Szcientológia Egyház biztosította társadalmi támogatásként.
Első előadóként egy olyan hölgy lépett a pódiumra, aki maga is átélt családon belüli súlyos bántalmazást gyermekkorában. Megrendítő őszinteséggel beszélt saját bántalmazói múltjáról és a lelki gyógyulás útjáról. Szavai megmutatták, milyen könnyen némul el egy áldozat, és hogyan képes a szeretet álcája mögé bújtatott manipuláció évekre meghatározni egy gyermek és később egy felnőtt életét.
Arról is beszélt, milyen hosszú évek teltek el úgy, hogy a külvilág felé a „minden rendben” maszkját viselte, miközben belül el nem mondott harag és fájdalom kavargott benne. Akkor indult el a lelki gyógyulás felé, amikor elkezdett hiteles információkat keresni és megdöbbenve szembesült az adatokkal: „megviselt, hogy ma Magyarországon minden ötödik nőt ér valamilyen bántalmazási forma”. A múlt feldogozásában fontos szerepet játszott az is, hogy ma már másokat támogat: prevenciós és edukációs képzéseket tart a NANE Egyesületben, miközben példamutató szeretetben él férjével és gyermekeivel.
Az elképesztő egyéni történet után a résztvevők egy rövid kisfilmen keresztül kaphattak impulzust a 29. emberi jogról, a Kötelességről.
Rajkay Emőke, a Fiatalok az emberi jogokért Magyarország vezetője a társadalom egyik legsúlyosabb problémájáról beszélt: arról, hogy miközben az emberi jogok a civilizáció alapjai, az emberek 95%-a csak egy-kettőt tud felsorolni. Majd hozzátette egy példával, amely az egész közönséget elgondolkodtatta: amikor egy gyerek megalázza a másikat, és azt mondja „szólásszabadság van”, az nem a jog érvényesítése, hanem a jog félreértése.
„Tehát mi emberek vagyunk azok, akik a józan ész segítségével el tudjuk dönteni, hogy mi helyes és mi nem” – mutatott rá Emőke.
Ez a gondolat pedig egy olyan ember életében vált sorsfordítóvá, aki gyerekként, testközelből tapasztalta meg ahogy a fehér kisebbség elnyomta a fekete többségi lakosokat: Mary Shuttleworth, dél-afrikai pedagógus azért hozta létre a Fiatalok az Emberi Jogokért szervezetet, hogy a gyerekek már fiatalon megtanulják, mi a helyes és mi nem. Az alapítvány ennek érdekében olyan oktatási eszközöket dolgozott ki, amely gyakorlati tanórákkal, plakátokkal, kisfilmekkel és könnyen értelmezhető feladatokkal világszerte ingyenesen segíti a pedagógusok munkáját.
A gyerekek visszajelzései pedig bizonyíték a módszer hatékonyságára: „megvédem a gyengéket”, „nem fogok rossz dolgokat csinálni”, „többet segítek és jobban odafigyelek az emberekre”, „harcolni fogok az igazságtalanság ellen”.
A harmadik előadó, Dr. Molnár István Jenő Phd., aki több évtizedes bűnmegelőzési tapasztalattal, rendőri múlttal és jogi háttérrel pontosan látja a rendszer gyenge pontjait. Egy egyszerű, mégis erős képet hozott: vannak dolgok, amikre nem tudunk hatni, például a teljes intézményrendszer működésére, de van egy „befolyásolási körünk”: ha mi magunk máshogy viselkedünk, máshogy gondolkodunk, azzal nagyon is sokat tehetünk a gyerekekért.
Külön kitért a szülők helyzetére is, akikre a 21. századi információáradat és teljesítménykényszer hatalmas terhet tesz: „nincsenek könnyű helyzetben ma a szülők”, és gyakran fáradt, bizonytalan szülő találkozik a fáradt, bizonytalan gyerekkel. A bullying kapcsán kiemelte, hogy a bántalmazó gyerekek többsége nem „gonosznak született”, hanem figyelem- és odafordulás hiányból, rossz mintákból indul: hatalmi egyensúlytalanság, kiközösítés, online térben eldurvuló kommunikáció mind ebből ered. A megoldás szerinte nem a szigorítás, hanem az emberi kapcsolódás: „én azt gondolom, hogy a bűnmegelőzés legfontosabb eszköze a kommunikáció”, és hozzátette, hogy az értékek átadásához elengedhetetlen a felnőttek felelőssége: „példamutatás nélkül nem lehetséges.”
2025. November 29-én került megrendezésre a „Lásd meg, amit más nem lát” című szakmai konferencia Budapesten
A délelőttöt, Réder Robertina zárta, aki védőnőként elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekek a szülők viselkedéséből tanulnak: „a gyerekek soha nem azt csinálják, amit mondunk nekik, de szinte mindig azt csinálják, amit látnak tőlünk”, és ez akár évtizedek múlva is visszaköszön az életükben. Hangsúlyozta, hogy „az egyetlen biztos tőkém a tudásom”, ezért folyamatosan tanul, és már hallgatóként, majd oktatóként is látta, milyen erős összefüggés van a táplálkozás, a gyermek testi-lelki állapota és viselkedése között. Úgy fogalmazott: „nagyon nagy szükség van arra, hogy jó védőnők legyenek”, mert a bántalmazás sokszor rejtve marad, miközben a védőnő az, aki a család életébe valódi bepillantást kap: látja a fizikai, érzelmi, elhanyagoló és akár szexuális bántalmazás közvetett jeleit is, a gyerek indokolatlan félelmeit, sírásait, alvás- és evészavarait, vagy éppen azt, amikor „belelép a jó kisgyerek szerepbe”, hogy elfedje a bajt. Emlékeztetett: ha a szülő nem biztosítja a gyerek jogait, „akkor nem ő képviseli a gyermek érdekeit, hanem akkor én vagyok ott, akinek muszáj ezt megtennie”.
A házigazda ebéd előtt bejelentette, hogy országos aláírásgyűjtés indul annak érdekében, hogy az emberi jogok részletes oktatása bekerüljön a közoktatásba. Hangsúlyozta, hogy jelen pillanatban „nagyon sok olyan történetet hallottunk, ami azonnali tűzoltásról szól”, de a valódi változást akkor lehet elérni, ha megalapozzuk a jövőt. Arra kérte a résztvevőket, hogy támogassák aláírásukkal a kezdeményezést, mert a cél „25.000 aláírás”.
A délutánt Suhai Niki, a FullAnyuuuu Mozgalom alapítója indította, aki 400 önkéntessel több mint 2000 nőt segített ki bántalmazó kapcsolatból. A FullAnyuuuu Mozgalom azért vált ennyire nélkülözhetetlenné, mert ahogy Niki fogalmazott: „bíznak bennünk, mert mi nemcsak az üveg palotából beszélünk, hanem megfogjuk az áldozatok kezét, megfogjuk a lelküket és bizony néha a pénztárcájukat is, és megnöveljük azt, próbáljuk a normális szintre hozni.”
Előadásában arra is kitért, hogy a legsúlyosabb abúzus is történhet látszólag „rendezett”, szeretetteljes családi keretben. A bántalmazás sokszor láthatatlan, és egy „rossz gyerek” mögött gyakran elmondhatatlan történetek húzódnak meg. Rámutatott, hogy a gyerekek nem panaszkodnak, hanem tünetekben beszélnek, hangsúlyozta, hogy minden gyerek számít, és minden felnőttnek felelőssége van abban, hogy észrevegye a csendből kiáltó jelzéseket.
Ezután Barsi Klára családspecialista és tanácsadó következett, aki több mint húsz év tapasztalatával beszélt arról, hogyan viszünk tovább generációkon át olyan mintákat, amelyekből gyakran csak tudatos munkával lehet kilépni és hangsúlyozta: a kommunikációs technikák, amelyeket megtanult és tanít, valódi változásokat hozhatnak egy gyerek életében.
Véleménye szerint a pedagógusok, edzők és segítő szakemberek sokkal nagyobb hatással vannak a gyerekekre, mint hinnék, akár azzal is, hogy felismerik a jeleket és megtalálják a megfelelő szakembert. A kommunikáció szerinte kulcsfontosságú: először meg kell szerezni a figyelmét annak, akivel a gyerek kapcsolatba lép, és meg kell érteni, hogy sokszor a gyerek nem azért hallgat, mert nem tudja a választ, hanem mert „egy traumát játszik le magában”. Klára arra bátorított minden jelenlévőt, hogy merjenek tanulni és tenni a változásért: „fantasztikus, hogy itt vagytok és erről hajlandóak vagytok tanulni… hogy kevesebb szenvedés legyen a gyerekeknél, a családokban.”
A nap végén kerekasztal-beszélgetésre hívta a házigazda a szakembereket: A FullAnyuuuu Mozgalom vezetőjét Suhai Nikit, a védőnő Réder Robertinát és Dr. Molnár István Jenőt. Őszintén beszéltek a jelzőrendszer késlekedéséről, a szakemberek túlterheltségéről, a szülők információs zavaráról és arról, hogy a gyerekek gyakran nincsenek tisztában saját vagy mások jogaival. Mégis volt a beszélgetésben valami reményteli: a résztvevők nem hárították át a felelősséget egy távoli „rendszerre”, hanem elismerték, hogy a változás bennük kezdődik. Abban, ahogyan másnap bemennek dolgozni, meghallgatnak egy anyát, felismernek egy gyanús jelet egy gyermeknél, és nem félnek megtenni a szükséges lépést.
A zárógondolat közös volt, a megoldás nem egyetlen nagy reform, hanem sok kicsi, következetes cselekedet: a szülőé, aki mer kérdezni; a tanáré, aki mer jelezni; a védőnőé, aki mer szólni; a szakemberé, aki mer felelősséget vállalni.
Ahogy a konferencia lezárult, a résztvevők nemcsak információkkal, hanem felismerésekkel tértek haza: az emberi jogok nem elvont fogalmak, az emberi jogok mi magunk vagyunk, a döntéseink, a figyelmünk és a bátorságunk.